A pop punk fejlődési vonala ("főárama") a kezdetektől napjainkig:

1/1. A stílus eredete és "első nemzedéke" - A Ramones és a "klasszikus iskola"

1/2. A "Ramones-Core", avagy a "klasszikus poppunk" kortárs generációja

A pop-punk alapvetően és jellegzetesen amerikai könnyűzenei irányzat, melynek első, underground felbukkanásait a '80-as évek közepe tájára kell datálnunk, de ez nem jelenti azt, hogy a gyökerei ne nyúlnának vissza ennél korábbra.
Van egy érdekes, elgondolkodtató vélekedés arról, miszerint a Ramones lett volna a világon az első pop punk zenekar.
Hogy így van-e, nem-e, felesleges róla vitát nyitni.
Voltak nagy formátumú bandák már a '70-es években is mind az USA-ban, mind Angliában, akik különböző okokból kiemelten fontosak voltak a punknak ( nevezhetjük őket "protopunk" zenekaroknak, illetőleg inspiratíve ott van még a power pop bandák első generációja).
De ami tény, hogy a Ramones gyors, pörgős rockandrollt játszott 3 akkordban, és őket kell tekintenünk az elsőszámú iskolaalapítónak, egy olyan hivatkozási pontnak, melyre ebben a körben minden zenekar visszautal és megkérdőjelezhetetlen, elsőszámú mentorának ismer el. Más kérdés, hogy ezt a zenekart (és követőit) a maga korában eszébe se jutott volna senkinek "pop punk"-nak titulálni, mégha itt meg ott a kifejezés már fel is bukkan. Punk-rock volt ez még javában, különösen hozzáállásában, ami meghatározó jelleggel nyomja rá bélyegét az első generációra. Igen, a poppunk szóban forgó első generációjára, amit nagy slágvoltokban szoktak úgy is emlegetni, mint a Ramones, a The Queers és a Screeching Weasel nagy "szentháromsága" ("The Holy fuckin' Trinity of Punk Rock"). A meghatározó triumvirátus pedig nem más, mint Joey Ramone, Joe Queer és Ben Weasel.
A nagy hármason kívül a korszak 2 jelentős húzóneve még a Parasites és a Mr. T Experience.

Természetesen napjainkban is futnak Ramones alapokon működő poppunk együttesek (leginkább a '90-es évek végétől, 2000-res évek elejétől aktívak), a "Ramones-Core" kifejezés (összefoglaló megnevezés) is ekkortájt honosodott meg. Jelenleg Amerikában a legnépszerűbb mind közül az egykori Lillingtons-ból "átmenekedett" Teenage Bottlerocket. Fontos megjegyezni viszont, hogy ez a stílus manapság az európai kontinensen sokkal jobban fut, és ott is leginkább a melegebb égövben, tehát Olaszország, Spanyolország. Egyesek szerint pedig a "Ramones-Core" az egyik legostobább kifejezés, amit hátán hordott a Föld, bármennyire találó is.*

* (Ritkábban, de használják a "Queers-Core", illetve "Weasel-Core" elnevezéseket is. Ezek közül is a Weasel-Core-t sűrűbben, míg a Queers-Core-t viszonylag ritkán, amit úgy kell értelmeznünk, hogy a pop punk evolúciós előmenetele szempontjából a Screeching Weasel bizonyult jelentősebbnek).

2. A "Big Drill Car - iskola" (premodern poppunk)

A pop punk egy különutas, és legkevésbé populáris fajtája/ válfaja, de kronológiailag mégis szervesen kapcsolódik a főáramba. Annyiban kilóg, hogy mára szinte teljesen kihalt, nem fejlődött tovább, ez a hangzás a műfaj zsákutcájának bizonyult, ám nekünk annál érdekesebb színfolt.
A pop-punk fejlődéstörténete szempontjából rendkívül fontos Descendents/ All, illetve az alternativizáló Hüsker Dü a legfőbb alapvetései a kaliforniai Big Drill Car-nak, illetve az általa képviselt iskola hangzásának. Az a nagyságrendileg mintegy 20-25 banda, amely ezt az irányt játszotta, szinte kivétel nélkül kanadai vagy amerikai volt, és a '80-as évek utolsó harmadában alakult. Többségük régesrég, még a '90-es években feloszlott, és úgy adta át helyét a következő generációnak, mintha sose lett volna. Tisztelet persze a kivételnek, mert lelkes követők mindig akadhatnak.

3. Az ún. "modern poppunk"

A "klasszikus értelemben vett" poppunk. Ha az ember meghallja a pop-punk kifejezést, erre asszociál. MTV, főműsoridő, befutás.
1994-ben megtörtént az első "Boom", a Green Day "Dookie" albuma a pop punkot beemelte a mainstream műfajok sorába. A Green Day volt amúgy az első, már hangzásában is modern poppunk zenekar, míg az összekötő kapcsot a Screeching Weasel jelenti a klasszikus iskolával, ahol Mike Dirnt (GD) egy rövid ideig basszerozott is. Fontos kitétel, hogy bár '94-ben a Green Day együtt robbant az Offspringgel, az Offspring "Smash" lemeze nem mondható poppunk lemeznek, ők majd csak '98-ban az "Americana"-val aratják le az őket megillető első pop punk "kasszasikert".

1999-ben tetőzik az egész, ismét egy hatalmas "Boom", a Blink-182-től az "Enema of the state", amely meghatározza a további fejlődést.
2001-ben a Sum 41 sikere következett az "All Killer, No Filler"-rel, melyet a közvélemény hamar Blink-kópiaként könyvelt el.
2002-ben 3 zenekar is megérkezett egy-egy jelentős áttöréssel, a Bowling For Soup, a Good Charlotte, illetve a Simple Plan.
El lehet mondani, hogy a stílus 1999 és 2003 között éli fénykorát, ezen belül is kiemelkedő a 2002-es év, amikor a legtöbb nagykiadós, illetve független poppunk lemez jelenik meg, bár ez már részben a következő generáció ( lásd 4. "Emo-poppunk" ) története.

4. Emo-poppunk

Stíluskeveredésekről és az emo-ról, mint olyanról sokat lehetne beszélni, ugyanakkor megjegyzendő, hogy az emocionális (értsd: érzelmes) poppunk zenének nem sok köze van a szorosan, műfaji értelemben vett emo-hoz.
Akkor mégis, mitől "emo" úgymond, és miért nevezi ezeket a zenéket sok amcsitesó lefitymálóan csak "crybaby emo crap"-nek?
Mert van egy plusz érzelmi töltete. Jellege nem pusztán deszkás/ csajozós, mint a "modern poppunk"nak, itt sokszor már öncélúan is a gyengébbik nem és a szívügyek körül forog minden. Az ének jellemzője : magas (ún. "high-pitched"), sokszor kifejezetten nyafka-nyafogós ("whiny") hangon előadott vokálok, nemritkán erőltetett nazális beütéssel (megteremtője Jordan Pundikh, a New Found Glory énekese), míg szövegileg a ~ "szép kék szempár, elcsavarta a fejem, aztán kidobott, összetörte a szívem, de erősnek kell lennem, összeszedem magam, és minden rendben lesz", tehát szerelem, szakítás, vagyis csupa olyan témák, amikkel egy fiatal könnyen azonosulni tud.
Az alapkövet 2000-ben a New Found Glory rakta le self-titled albumával, az előfutár azonban egy (azóta) valóban emo zenekar, a Saves The Day volt korai munkásságával, és legfőképpen is '99-es Through Being Cool albumával.
A NFG aztán olyan bandákat indított útjára, mint a The Starting Line, a Yellowcard, a Don't Look Down, a Fall Out Boy, az Amber Pacific, vagy a Hit The Lights (utóbbi kettő már félig-meddig az emo-poppunk stílus "revivalistája", vagyis újbóli divatbahozója, de tematikailag még ehhez a generációhoz sorolnám).

5. Emo-/ powerpop-punk

Értékkiüresedéstől szenvedő világunk egyik ékes példája, a poppunk ötödik generációja. Amúgy az emo-poppunk természetes evolúciója, továbbélése light-osabb formában. A különbség csak annyi, hogy az utóbbi évektől kezdődően már nem az "emo"-t, hanem a "powerpop" stílust kell tekintenünk az USA-ban a mainstream fő "Mumusának".
A gombamód szaporodó kortárs bandákat nem másnak köszönhetjük, mint közvetlenül a Fall Out Boy-nak, a Relient K-nek, a Cartel-nek és a Valencia-nak, akik mainstream sikereikkel a pop-punk mára jól érzékelhető irányeltolódásáért felelősek a popzene irányába.
Persze távol álljon tőlem, hogy lehúzzam a keresztvizet erről a garnitúráról, hiszen oldalunk az aktualitások miatt elsősorban ezekkel a bandákkal hivatott foglalkozni, és valóban sok a tehetséges, feltörekvő banda, akiket be is mutatunk szépen sorban. De azért ne felejtsük el, hogy ez már nem ugyanaz, mint ami volt valamikor (és kiváltképp az ezredfordulón).
A jelen poppunkjának legjobb típuspéldája a marylandi All Time Low.

A pop punk leágazásai:

6. Az ún. "karcos" poppunk ("Minneapolis-hangzás")

Bár elsősorban kortárs bandákról van szó, melyek ebben a kategóriában futnak, hangzását tekintve az 1. és 2.-hez hasonlóan (lásd fenn) nem modern, hanem régi irányzat.
Minneapolis, mivel mind az egyik nagy mentor, a The Replacements, mind pedig az "iskola" vagy hangzás legjelesebb képviselője, a Dillinger Four ide valósi.
Ennek a kultúrkörnek a létrejöttében fontos még közvetve megintcsak a Descendents, közvetlenebbül pedig a szintén kaliforniai Crimpshrine, illetőleg rajtuk át a san franciscói Jawbreaker hatása is, nagyban ezekből táplálkoznak. Jellemzője a bárdolatlan, erőteljes gitárhangzás, és az érces, többnyire mélyen megszólaló vokálok, témaválasztásában gyakori az agónia és nemritkák a komolyabb, társadalmi témák.
Nagyságrendileg mindössze kb. egy tucat banda űzi ezt a stílust Amerikában, ilyen az Off With Their Heads, a Banner Pilot vagy a The Fake Boys.

7. (kortárs) hardcore-poppunk

Nagy divat manapság Amerikában a poppunkot egy kis HC-vel megsúlypontozni, legalább akkora, mint szintis powerpop-ot vagy metalcore-t játszani.
Ennek megfelelően itt van nekünk a Set Your Goals az USA-ból, illetőleg a Daggermouth Kanadából, és az ő örvükön felnövekedett új generáció, akik soha nem látott mértékben szaporodnak már a brit szigetországban is.
Egyesek nem restek keményebb hatások után is nyúlni (mint pl. a Kid Dynamite vagy a 7Seconds), de alapvető hallgatnivalójuk a The Movielife zenekar 2000-es lemeze, a This Time Next Year, az egész erre vezethető vissza (nem puszta légvár, hisz ráadásul van is egy ilyen nevű banda) .
Hogy ez a színtér hova kulminál, az egyelőre megjósolhatatlan...